Készítettünk egy beszélgetős beszámolót Nektek. Ha kíváncsiak vagytok, hogyan indult, hogy folytatódott és hol vagyunk most, olvassátok el ezt a kis beszélgetést. Remélem, izgalmasnak találjátok majd! Aki kérdez: Csenge, a lányom, aki válaszol, én, Judit.

Cs: Mikor nemezeltél először?

J: 1996-1998 környékén. Veletek jártunk egy nyári családi táborba, ahol több kézműves foglalkozással is meg tudtunk ismerkedni. Lehetett batikolni, szőni, fát faragni és nemezelni is. Itt ismertem meg Kaszás Ákos révén a nemezelést. Te ültél a meleg vizes lavorban, pancsoltál, én pedig nemezeltem.

Cs: Azóta folyamatosan nemezelsz?

J: Nem, először csak veletek csináltunk apróságokat a táborban. Tarisznyát, labdát, cicát, pénztárcákat… Ekkoriban Tinnyén rajzot tanítottam az iskolában és néha az ottani gyerekekkel is készítettünk ezt-azt. A kisöcséd születése után nem sokkal elkezdtem járni kedd esténként Vidák Annához egy tanfolyamra. Ez 2004-2005 környékén volt.

Cs: Miben különbözött az Ákosnál és az Annánál tanult nemez technika?

J: Ákos a hagyományos vonalat képviselte. Bundagyapjúból készített sokrétegű, vastag anyagokat. Nála süvegeket, szőnyegeket, ülőpárnákat, pénztárcákat csináltunk. Ákos csodálatos dolgokat készít, de férfias erő kell hozzá. Annánál ismertem meg a selyemnemez technikát. Nagyon tetszett, hogy mennyire színes, hogy vékony anyagot lehet létrehozni. Vele már nem a bundagyapjút használtuk, mint Ákossal, hanem egy finomabb szalag gyapjút selyemmel kombinálva. Először kalapot csináltunk, majd sálakat, később pedig nagyobb ruhadarabokat.

Cs: Annán és Ákoson kívül tanultál még valakitől?

J: Sokáig csak magam kísérleteztem, de később voltam néhány tanfolyamon. Pócs Juditnál hátizsákot készítettünk, Szabó Nadiánál a médium-prittel ismerkedtem, Ricarda Asmann-tól pedig különleges felületmegformálási technikákat tanultunk.

Cs: Sokféle kézműves technikát ismersz, sok mindenben kipróbáltad magad. Festettél, faragtál, selymet festettél, batikoltál, szőttél… Miért pont a nemezelés?

J: Festeni máig is festek, az örök szerelem. Harmadik éve járok Zebegénybe, Fenyvesi Gábor festőiskolájába. Itt a színlátásom is nagyon sokat fejlődött, ami a nemez alkotásaimon is meglátszik. A nemez számomra szobrászat és festészet egyszerre, de mindig is a színek izgattak a legjobban. A nemez
technikák közül is épp azért fogott meg a selyem-nemez technika, mert rengeteg színt, színárnyalatot használhatunk. A gyapjú mellett fonalakat, selymet és selyemrostot használok a megformáláshoz, és mindegyik anyagon kicsit máshogy hat egy-egy szín, így az összhatás mindig izgalmas, érdekes. Nagyon fontos szempont számomra, hogy ne csak a forma legyen szép, hanem a színek is harmonizáljanak, hatást váltsanak ki.

Cs: Hogy lett a hobbiból szakma?

J: Annánál egy összetartó csapat jött létre. Egyiküket megkereste Moravcsik Tímea, akinek egy magyar kézműves termékeket árusító boltja volt Prágában, és kért tőlünk alkotásokat. Timi időről időre újra jött és vitt tőlünk egy-két terméket. Ezek voltak az első szárnypróbálgatások, így indultunk el az eladások útján.

Cs: Hogy kezdődött a vásározás? Hol voltál először?

J: Életem első vására az egyik budapesti Táncháztalálkozó volt. Itt nagy szeretettel fogadták az alkotásaimat. Nagyon kevés termékem volt ekkor még, és szinte mind gazdára talált. Ez megerősített abban, hogy érdemes lehet ezzel foglalkozni. Majd szépen lassan jött a többi, a Mesterségek Ünnepe, a Vörösmarty téri vásárok, az ulmi Donau Fest, amikbe máig szeretettel járunk. Azonban a világ változik, és ezért elérkezettnek láttam az időt arra, hogy ne csak vásárokban, hanem az online piactéren is megjelenjek. Így hát megszületett ez a weblap/webshop, amit nagyon remélem, épp annyira fognak szeretni a látogatók, mint amennyi munkával és szeretettel csináltuk mi.